2016-ban ünnepli alapításának 800 évfordulóját a domonkos rend. A spanyol eredetű, hazája határvidékein mind a pogánysággal (mórok) mind az eretnekséggel (dél-franciaországi katharok és albigensek) fiatal, jól képzett papként szembesülő Domonkos, arra az elhatározásra jutott, hogy Egyháza tanításának védelmére igehirdetőkből, prédikátorokból álló szerzetesrendet hoz létre (Ordo Praedicatorum). A kezdeményezés áttörő sikert hozott, Domonkos követői nem csak az eretnekek és a pogányok megtérítésében értek el jelentős eredményeket, hanem az egyház belső, elsősorban szellemi megújulásában is nagy szerepet vállaltak (Aquinói Szent Tamás és a skolasztika). A rend hamarosan Magyarországon is otthonra talált, 1221-ben még maga Domonkos küldte hazánkba a bolognai egyetem neves tanárt, Magyarországi Pált, hogy megalapítsa a magyar rendtartományt (idehaza a helyzet némileg hasonló volt Domonkos szülőföldjéhez: az ország keleti határán pogány kunok, a déli részeken bogumil eretnekek ....).

A rend megtelepedése Magyarországon is sikertörténet volt, az ország területén még  a tatárjárás előt 20-25 kolostor létesült, a rend két missziós püspökséget hozott létre (Moldva és Bosznia), és mindemellett olyan jelentős kezdeményezésekre vállalkozott, mint a Julianus-expedíció. Bár a rend tevékenysége 1242 után más  irányokat vett, a domonkosok közel 50 kolostorukkal a középkori magyar egyház meghatározó tényezői voltak. Ezt a nagy múltú rendet a török hódítás és a reformáció szinte nyomtalanul eltörölte. A török utáni újjászerveződés során már nem nyerte vissza a rend egykori jelentőségét, sőt önállóságát sem, a magyarországi kolostorok többnyire az osztrákokkal, alkalmanként a csehekkel alkottak egy rendtartományt. A 19. század végi rendi reform a magyar rendházak megerősödését hozta magával, az 1938-ban létrejött önálló magyar provincia pedig már egy erősödő rendi közösséget tudott felmutatni. Ezt a reményteli fejlődést törte derékba a kommunista diktatúra... A magyar domonkosok – jelentős lengyel segítséggel – 1989 óta keresik a megújulás irányait, helyüket és feladatukat a magyar Egyházban és társadalomban.  A közelgő jubileum megfelelő alkalmat kínál arra, hogy a rend bemutassa a múltban rejlő értékeit.

Ennek jegyében rendezett a domonkos rend május 23-24-én konferenciát és műhelybeszélgetést Vasváron, a legrégebbi ma is álló magyarországi domonkos kolostorban, ahol 2001 óta párhuzamosan folyik az épületegyüttes rehabilitációja és az itt kialakított Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény keretei között a rend 1950 után szétszóródott kulturális örökségének összegyűjtése, elhelyezése és bemutatása. A rendezvény célja egyrészt a számvetés, másrészt pedig a következő évek feladatainak meghatározása volt. „A magyarországi domonkos szerzetesek működésének történelmi és kulturális szerepe talán a közeledő jubileum alkalmával kaphatja meg azt a társadalmi figyelmet, mely lehetőséget nyújt a múlt és a jövő összekapcsolására” – fejtette ki köszöntőjében Barna Máté OP, a magyarországi domonkosok vikáriusa.

Az értékelő részben Varga Lajos segédpüspök, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ igazgatója mutatta be az egyházi gyűjtemények rendszerváltás utáni történetét, Zágorhidi Czigány Balázs a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény elmúlt 12 éves munkáját értékelte, ezen belül pedig Németh Katalin részletesen bemutatta a gyűjtemény könyvtárát. A jeles domonkos személyiségek közül Kuminetz Géza teológus-egyházjogász Horváth Sándort, Máté Anita történész pedig Bőle Kornélt mutatta be. A rendtörténet egyes korszakainak problémáit és kutatási lehetőségeit a középkortól a kommunista egyházüldözésig Zágorhidi Czigány Balázs, Siptár Dániel, Illés Pál Attila és Soós Viktor Attila történészek vázolták. A rend egyik legismertebb alakját Árpád-házi Szent Margitot és éppen 70 éve, 1943-ban lezárult szentté avatását valamint a Margitsziget újkori történetét Deák Hedvig OP nővér, Barna Gábor néprajzkutató és Gilányi Magdolna PhD hallgató mutatta be. A domonkosok és a művészet kapcsolatáról pedig Zsámbéky Monika és Kerny Terézia művészettörténészek, valamint Kisléghi Nagy Ádám festőművész beszélt.

A két napos programot műhelybeszélgetés zárta, amelyen az előadók mellett részt vettek a rend és a világi domonkos közösségek képviselői valamint a rendhez kötődő civil személyek. A beszélgetés célja a jubileumi programsorozat vázának összeállítása volt, amely ha nem is állt össze véglegesen, de főbb pontjai körvonalazódtak. Elvárásként fogalmazódott meg, hogy ne csak 2016-ban, hanem addig is minden évben legyen egy-egy jelentősebb program (konferencia, kiállítás) – lehetőleg mindig más, domonkos kötődésű helyszínen (Sopron, Szombathely, Vác, Pécs, Veszprém). A jubileumi évre egy közép-európai rendtörténeti konferencia lehetősége vetődött fel, mely a Katolikus Egyetem által szervezett rendtörténeti konferenciák sorozatába illeszkedne, és természetesen egy nagyobb áttekintő rendtörténeti kiállítás, melynek a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény adhatna otthont.   Már az idei évben elindul egy rendtörténeti kiadványsorozat (első kötete Implom Lajos OP 1960-as években lezárt rendtörténeti munkája lesz), de az egyes domonkos műemlékekről is készülnek kisebb kiadványok, a szombathelyi Szent Márton-templomról és kolostorról a közelmúltben megjelent részletes ismertető mintájára. Fontosnak tartották a jelenlevők azt is, hogy az ismertebb domonkos emlékhelyeken – mint a Margitsziget vagy a budai Hilton Szálló dominikánus udvara – hangsúlyosabban jelenjen meg a rend a következő években. A szakmai rendezvényeken túl kulturális, közösségi és lelkiségi programok segíthetik elő, hogy Szent Domonkos rendje a magyar Egyház és a társadalom minél szélesebb köreiben ismert legyen, és hogy a rend is megtalálja prédikátor karizmájának napjainkban is eredményes megnyilvánulási formáit!

Zágorhidi Czigány Balázs