A második világháború után Magyarországon berendezkedő kommunista rendszer erős nyomás alatt tartotta a Magyar Katolikus Egyházat és általában a felekezeteket, melynek végső célja az egyházi társadalmi befolyásának visszaszorítása, az egyházi intézmények tevékenységének korlátozása és a vallásgyakorlás ellehetetlenítése volt. A folyamat az egyházi egyesületek felszámolásával kezdődött, majd a felekezeti iskolák 1948. évi államosításával folytatódott, végül a Mindszenty József bíboros elleni kirakatperben csúcsosodott ki. Mindez azonban még nem volt elegendő a katolikusok megtöréséhez, a végső megoldást és az állam és az egyház közötti megállapodás kikényszerítését a rezsim a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásával, több ezer apáca és szerzetes internálásával és a rendházak vagyonának államosításával érte el a rezsim.  hetven évvel ezelőtt, 1950-ben hurcolták el Vasvárról is a domonkos nővéreket, akik hosszú évtizedek óta működtettek kiváló iskolákat Vasváron, és a domonkos atyákat, akit több mint hétszáz éve vettek részt a vasváriak lelki gondozásában.

Brückner Előd ciszterci atya

A szomorú évfordulóra emlékezve a Szombathelyi Püspökség szervezett megemlékezést. Október 19-én a Székesegyházban előbb a Szombathelyi Püspöki Levéltár, a pannonhalmi Főapátsági Levéltár és a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény munkatársai tartottak előadásokat, majd az egyházmegyében tevékenykedő szerzetesek részvételével ünnepi zsolozsma és püspöki szentmise következett. Az emlékmise szónoka a Brückner Ákos Előd ciszterci atya volt, aki maga is átélte a feloszlatás és szétszóratás hányattatásait. Székely János püspök atya szavai szerint az idős atya szavai ma is jól jellemzik azt a tüzes lelkületet, amelyet a szerzetesek képviseltek az Egyház életében.

A megemlékezésen számos szerzetesrend képviselője – premontreiek, ferencesek, szaléziak, verbiták, szociális testvérek, domonkos atyák és nővérek – vett részt, a vasvári egyházközséget pedig a verbita atyák mellett egy világi csoport is képviselte.